Vajon az ázsiai gyerekek hogyan és mikor tanulnak meg evőpálcikával enni?
Én ritkán eszem ázsiai ételt, még ritkábban pálcikával és tulajdonképpen minden egyes ilyen ritka alkalom az újratanulás időpontja. Az ember ujjai nem egykönnyen állnak rá az evőpálcika használatára. Azokkal felemelni valamit, pláne, ha apró dolgokról van szó, bonyolult kézi műveletnek számít. Viszont ha egyszer sikerül, diadalmasan nézhetünk körbe, mert akkor a következő egy órában is képesek leszünk erre. Aztán a kutyaütő pálcikahasználó tudománya az étkezés végével feledésbe is merül és legközelebb kezdhet mindent elölről.
A téma után kutatva „bejártam Ázsiát”, persze csak a neten, és rájöttem, hogy jobban teszem, ha nem általánosítok, és figyelek olyan „apróságokra” mint például hogy Ázsia egy kontinens, nem pedig egy ország egy kultúrával. Ennek megfelelően nem is mindenhol használnak evőpálcikát. Például, ha a rizs fogyasztását vesszük: a kínai konyha receptjei szerint főtt rizs összetapad, nagyobb darabokból áll egy rizskupac és a tálkát az ember a szájához emelheti. Ellenben Indiában a basmati rizs akkor van helyesen elkészítve, ha a szemek szétperegnek, nem tapadnak össze. Azt lehetetlenség is lenne pálcikával enni. Thaiföldön állítólag kimondottan kanalat használnak a rizshez és inkább a tésztaételekhez használják a pálcikát, vagy hogy az asztal közepén álló, közös tányérról vegyenek le ételt. Egyszóval országa válogatja, hogy ki hogyan használja a pálcikát.
De akárhogy is: azon országok gyerekei, akik használnak pálcikát, valamikor csak megtanulnak azzal étkezni! De hogyan?
Sok helyen használnak rövidebb gyerekpálcikát, de van, ahol rögtön a felnőtt méretű pálcikák használatára tanítják meg a gyerekeknek. Ezen pálcikák végét gyakran valamilyen megoldással összekötik, vagy összegumizzák. De van olyan is, hogy ruhacsipeszt használnak erre, vagy pl. beletűzik a pálcikák végeit egy levágott végű szívószálba.
Van kimondottan gyerekeknek gyártott giccses-vicces kinézetű műanyag pálcika is, ahol ergonomikusan van kialakítva azoknak az ujjaknak a helye, amelyekkel a pálcikát mozgatni kell.
Illetve létezik a végén összekötött, rugó szerűen működő pálcika is gyerekek számára.
Ha az életkort vesszük, körülbelül ugyanabban a korban tanulják meg a gyerekek az evőpálcika használatát mint a föld többi részén a többi gyerek a villa és a kanál használatát. Így egy kb. két éves gyerek már magabiztosan tud enni evőpálcikával. Amire a szülők figyelnek, hogy a gyerekek felfele fordított tenyérrel fogják meg a pálcikát, különben már a kezdetektől rosszul tanulják meg annak tartását. Érdekes volt fórumokon olvasni, hogy az evőpálcika kapcsán is elhangoztak szülői vélemények, miszerint „rondán fogja a gyerekem a pálcikát…”. Úgy látszik, nem csak az európai gyerekekre kell rászólni, hogy: „Fogd rendesen az evőeszközt!”
Csakúgy mint a kés, villa és kanál esetében, az evőpálcika használatakor is meg kell tanulni bizonyos illemszabályokat. Például nem nyalogatja őket az ember, nem fogja marokra őket, nem szúrja át velük az ételt és nem hagyja őket a tányéron vagy a csészén, pláne nem az ételbe belebökve. Továbbá nem vesz el az ember más pálcikájáról ételt a sajátjával és nem teszi bele őket a közös ételbe. Nem keverget és nem mutogat velük.
A legközelebbi nyilvános evőpálcikás étkezésig van mit gyakorolni még. Szerencsére az illemszabályokat könnyebb megjegyezni. 🙂
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, kövess minket a Facebook-on és az Instagram-on is!
