Ha valaki azt gondolná, hogy az adventi naptár csak december 1-jével kezdődhet, a Mikulás csak december 6-án vagy karácsony este érkezhet, illetve hogy a cipőket csak egyszer lehet kitenni az ablakba a szezonban, az téved.
Mindez egy “kosszal” le van tudva, ha Izlandra utazunk a karácsonyi időszakban.
Repüljünk most mi is oda, mert az ottani gyerekek december 13-ától kezdve tizenhárom napon keresztül minden este kiteszik a legszebb cipőjüket az ablakba és ajándékhozó trollokban számolnak vissza karácsonyig.
Persze nem arról van szó, hogy a lappföldi Mikulást klónozták azért, hogy az egyébként is gyerekbarát ország még inkább a kicsik kedvében járjon, hanem az izlandi mondák szivárogtak be úgy az emberek hétköznapjaiba, hogy mára egy nagyvonalúnak tűnő, kiadós mikulás-és karácsonyvárás kerekedett a dologból.
Honnan a tizenhárom troll?
Az izlandi életmód a maga borongós, ködös, sejtelmes időjárásával, a hosszú, sötét nappalaival adja magát a szórakoztató meséléseknek, a rejtelmes történetek kitalálásának. A karácsonyi időszak pedig szintén kitermelte a maga mondakörét tizenhárom durva és faragatlan fickóról, akik szenteste előtt 13 nappal érkeznek sorrendben a hegyekből a városokba, hogy egy kis izgalmat csempésszenek az emberek életébe. Korábban azért volt izgalmas az érkezésük, mert folyton riogatták a gyerekeket és a felnőtteket, és minden ehető dolgot megpróbáltak elcsenni, legyen szó kolbászról, vagy az ételmaradékról a fazék alján. Mára a középkori ruházatot is levetkőzték és barátságos, a trendeknek megfelelő, mikulásruhás ajándékhozókká váltak. Bár ha ajtócsapódást hall az ember, vagy furcsa zajokat, mindig fel lehet tenni a költői kérdést, hogy nem ők lapulnak-e valamelyik sarokban, vagy az ágy alatt.
Ez a tizenhárom figura a legenda szerint Grýla trollanyától és Leppalúði nevű trollapától származnak. Nem éppen idilli családi környezetből, mert anyuka a monda szerint a rossz gyerekeket magával vitte és belőlük készített ragut magának, apuka pedig ronda volt, lusta és szintén morálisan ingoványos. Ráadásul volt ezeknek egy macskája Urðarkötturinn, más néven Jólakötturinn, avagy a karácsonyi macska, ami pedig azokat a gyerekeket falta fel, akik nem kaptak új ruhát karácsonyra. El lehet képzelni azt a motivációt, amivel ezek után a kisgyerekek odaültek a felnőttek mellé, hogy segítsenek feldolgozni az őszi gyapjút, és megfonják, -szőjék és -varrják karácsonyig az új ruhát. Hiszen aki lusta volt segíteni, annak nem lett ruhája, következésképp egy hatalmas macska haragját vívta ki.
A felnőtt fantázia elég gazdag ahhoz, hogy rémesebbnél rémesebb történeteket találjon ki a rendetlenkedő gyerekek megregulázására, a gyerekek pedig elég hiszékenyek, hogy mindezekkel sakkban lehessen tartani őket. Mégis, elkövetkezett a gyerekek rémisztgetésében az a pont, amit a józanabbul gondolkodók sem hagyhattak szó nélkül. Így 1746-ban Izlandon elrendelték azt, hogy nem lehet a gyerekeket a tizenhárom karácsonyi rémalakkal ijesztegetni.
“Azt a bolond szokást, melyet az országban itt-ott gyakorolnak, nevezetesen, hogy a gyerekeket a karácsonyi fiúkkal és más szellemekkel riogatnak, el kell törölni” (Brian Pilkington – a The Yule Lads)
Utólag is köszönet ezért, haladó gondolkodásra vall!
Mára ez a tizenhárom csirkefogó, ha lopnak is valamit, piti dolgokat művelnek csak, de emellett hoznak ajándékot is. Hogy pontosan milyen csínyeket követnek is el ezek a trollfiak hajdanán, azt Jóhannes úr Kötlum izlandi költő foglalta versbe 1932-ben “Jólasveinarnir” címmel.
Tavaly a vicc kedvéért kipróbáltuk itthon ezt az izlandi szokást. Nem volt egyszerű együtt élni azzal a stresszfaktorral, hogy egy este sem szabadott elfeledkezni a kis cipőkről az ajtóban. Beszereztem néhány apróságot, zsebkönyveket, pici csokit stb. és még így is voltak olyan esték, amikor krumplival és sárgarépával kellett rögtönözni. De akadt olyan is, amikor az éjszaka közepén jutott eszembe, hogy nem tettem semmit a cipőbe, és jobb híján egy doboz szardíniát csempésztem a csizmába. Szóval kellett egy kis kreativitás, meg volt néhány malőr, de megfelelő előkészületek mellett ki lehetett vitelezni a logisztikát.
Idén volt szerencsém találkozni egy izlandi ismerőssel, akit kifaggattam erről a szokásról. Azt mondta, Izlandon vannak olyan éjjelnappali boltok, melyek fel vannak készülve arra, hogy az éjszaka közepén kétségbeesett szülők szaladnak be hozzájuk, hogy adjanak valami apróságot, mert hamarosan pirkad, és még nincs semmi a cipőkben. A tavalyi tesztelés után most már át tudom érezni a helyzet komolyságát. 🙂
Azt viszont érdekes volt tapasztalni, hogy idén a kislányunk levelet akart írni a rendes Mikulásnak, hogy ő idén nem szeretné, ha minden nap jönnének a karácsonyi csibészek, mert egy kicsit unalmas volt minden nap ajándékot kapni.
Ám legyen!
Források és képek: pixabay.com, de.wikipedia.org, iceland.is, en.wikipedia.org, thefirstgates.com, blogs.transparent.com, www.icelandnaturally.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik az oldal, kövess minket
a Facebook-on és az Instagram-on is!
Kapcsolódó cikkek:
